A European Society of Hypertension „Hypertension Arrythmias and Thrombosis” munkacsoportjának állásfoglalása a hypertonia és pitvarfibrilláció diagnosztikájáról, prevenciójáról és terápiájáról azt mutatja, hogy a tromboembóliás események prevenciójában ígéretesnek tünnek azok az új alvadásgátló szerek, melyeknek alkalmazása nem teszi szükségessé az INR rendszeres monitorozását.

A hypertonia a leggyakoribb kardiovaszkuláris betegség (a fejlett országok felnőtt lakosságának 20–50%-át érinti), míg a pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb a klinikailag jelentős ritmuszavarok közül. A két betegség gyakran egyidejűleg áll fenn, és incidenciájuk az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik.

A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet.  A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.

A coronaria-sztent beültetése utáni trombocitagátló kezelés a nemzetközi ajánlások szilárd bizonyítékokon nyugvó eleme. Nem eldöntött, hogy ha orális alvadásgátló kezelés is indokolt, hasznos-e a sztent beültetését követő azaz K-vitamin-antagonista, clopidogrel és acetil-szalicilsav együttes alkalmazása.

Az alvadásgátló kezelés önmenedzselése az első irányelvek (2001) óta rendkívül sokat fejlődött. A hordozható alvadásmonitorok továbbfejlesztésének köszönhetően ma már világszerte több mint 200 000 beteg alkalmazza ezt a módszert. Mindig a háziorvosi kontrollhoz kell viszonyítani a vizsgálat értékét.